A Magyarországon szinte teljesen ismeretlen rendező, Roger Deutsch művészi felelősségről filozofálgató drámáját sok mindennek lehetne nevezni, de jónak egészen biztosan nem. A road-movie klisékből építkező filmes baklövés tényleg csak végtelen türelemmel rendelkezőknek ajánlott.

Roger Deutsch leginkább dokumentumfilmjeiről ismert külföldön, most mozikba kerülő munkája pedig saját filmes elhivatottságát és művészi hozzáállását próbálja meg ízekre szedni, sajnos teljesen sikertelenül.

A sztori szerint Roger (James Eckhouse) az amerikai rendező visszatér Budapestre egyik filmje bemutatójára. A vetítést követően egy férfi keresi fel a szállodában és azt állítja, hogy ő az a kisfiú, aki szerepelt a bemutatott filmben. János (Tóth Barnabás) azzal vádolja a rendezőt, hogy a film miatt tönkre ment az egész élete, mert Roger valótlanságokat állított róla a műben. János ragaszkodik hozzá, hogy hosszabban beszélhessen a direktorral, így meghívja ebédre, ám a beígért fogas lakoma várat magára, mert János gyakorlatilag elrabolja Rogert és kis hazánkban furikázik vele fel és alá, hogy megleckéztesse. A páros elvileg egyre furcsább kalandokba keveredik, a film vége felé pedig előkerül egy lapát is, aminek nyilván valamilyen fontos funkciója lesz.

Deutsch filmjének az a legnagyobb problémája, hogy unalmas. Unalmas az eleje, a közepe és a vége is. Hiányzik belőle minden feszültség. Körülbelül olyan érzés nézni, mintha egy kitömött állatot fixírozna az ember és arra várna, hogy az megmozduljon. Persze nyilván nem fog, mert már régen döglött.

A film ötlete amúgy egészen izgalmas lenne. Deutsch azt elemezgeti, hogy meddig terjed a művészi felelősség, mi egy művész hatásköre és mi nem, gátat szabhat-e a szabad önkifejezésnek a mások iránt érzett tisztelet, vagy alázat. Valamennyi izgalmas kérdés, de Deutsch képtelen megválaszolni őket. Feldobja ezeket a témákat és tulajdonképpen nem kezd velük semmit. Levág ugyan valami homályos hablatyolás a művészi látásmód felsőbbrendűségéről, de korrekt válaszokat nem kapunk tőle. Így a film gyakorlatilag elveszti értelmét, mert önmagában nem annyira izgalmas, hogy élvezettel nézhesse az ember.

Van itt ez a két mókus, akik kínkeservvel vergődik át magukat Magyarországon, mentolos cigit szívnak, meg beszélgetnek a nagy semmiről, pedig micsoda feszült drámát lehetett volna ebből varázsolni pár eredeti ötlettel.

A látványvilág egyszerűen borzalmas és igénytelen, ennél még a Szomszédokban is szebb beállítások vannak olykor. Ilyen teljesítményt nyújtani még akkor is szégyen a mai technika színvonalán, ha kevés pénzből készül egy produkció.

James Eckhouse azért jól játszik, az egyedüli probléma az vele, hogy ilyen katasztrofális rendezés mellet szerencsétlen nem tudja egyedül megmenteni a filmet. Tóth Barnabás nagyon természetellenesen játszik és ezt nem lehet pusztán arra fogni, hogy fülsértően töri az angol nyelvet. Sokszor olyan mintha csak véletlenül tették volna oda a képre. Szervét Tibor sem tud semmit megvillantani a tehetségéből abban a pár jelentben, amiben feltűnik.

A film egyetlen előnye, hogy nem veszi túlságosan komolyan önmagát, Deutsch viccelődik saját magán, ezt nagyon jól is teszi, mert enélkül teljesen nézhetetlen lenne agyszüleménye.

Fiú a vonaton (kritika)
A film egyetlen előnye, hogy nem veszi túlságosan komolyan önmagát, Deutsch viccelődik saját magán, ezt nagyon jól is teszi, mert enélkül teljesen nézhetetlen lenne agyszüleménye.
4Szerintünk
Olvasói értékelés: (1 Szavazás)
3.4