David Leitch rendező neve ismerősen csenghet az akciófilm-kedvelőknek, hiszen a John Wick és a hamarosan megjelenő Deadpool 2 is az ő nevéhez fűződik. Az Atomszőke a The Coldest City képregénysorozat alapján készült és már az előzetesei is nagyot szóltak.

A film Ronald Reagen, amerikai elnök beszédével indul, amiben a Kelet- és Nyugat-Berlint kettéválasztó berlini fal lebontását és a kapuk megnyitását kéri. A 80-as évek Berlinjéről, a hidegháború időszakáról kapunk némi felvilágosítást, majd elhangzik a mondat: „Ez nem az a történet!”

Rögtön jön is az első headshot, ha valaki az elején még kételkedett a műfajt illetően, így már biztos lehet benne, hogy nem egy dokumentumfilmet lát.

A brit titkosszolgálat, az MI6 elküldi az egyik legjobb – és minden bizonnyal a legszexibb – titkosügynökét, Lorraine Broughtont (Charlize Theron) Németországba, hogy megszerezzen egy listát, ami kémek és kettősügynökök nevét tartalmazza, köztük az övét is. Az értékes lista természetesen másokat is érdekel, a KGB is feni rá a fogát. A siker érdekében kénytelen együttműködni a helyi beépített ügynökkel, David Percivallal (James MacAvoy), akiben azonban cseppet sem bízik. A küldetés balul sül el, így Lorraine köteles elmesélni a feletteseinek, Eric Graynek (Toby Jones) és a CIA ügynök Emmett Kurzfeldnek (John Goodman) töviről hegyire a Berlinben történteket.

Feszített tempóban haladnak az események, a film dinamikája, a 80-as évek zenéi, a képi világ és a styling is kiváló. A verekedős jelenetek, pláne a közelharcok bravúrosak. A pesti (berlini) körfolyosós bérházban játszódó, szinte vágás nélküli bunyós jelenet például művészi. Ennek ellenére valahogy mégsem áll össze egy kerek egésszé. A kusza szálak olykor semmilyen jelentőséggel nem bírnak, nem tesznek hozzá a sztorihoz. Az Atomszőke stílusa sokban hasonlít a John Wick és a James Bond filmekére. Az, hogy a főszereplő meséli és kommentálja a történetet, pedig kimondottan Guy ritchies.

Charlize Theron, a mindig dögös szőke, már a Mad Max: Fury Road-ban is hozta a kemény csajt, most azonban azt is túlszárnyalta. Rideg, rezzenéstelen arccal, tökéletes fekete-fehér ruhákban, magassarkúban vonul végig Berlin utcáin és gyilkolja halomba az ellenségeit. A harcjelenetek nagyrészét ő maga játssza, nem sok feladatot adott a kaszkadőröknek.  Az Oscar díjas színésznő kiváló, mint mindig, de ki kell emelni a sminkesek munkáját is, hiszen a monoklija, a sebei, a bevérzett szeme mind olyan eredeti, hogy szinte fáj ránézni.

James MacAvoy alakítása szintén hibátlan, jó lenne, ha ezentúl csak gonosz karaktereket játszana, hiszen ebben vérprofinak bizonyult.

Tulajdonképpen az Atomszőke leginkább Charlize Theron és egy kicsit James MacAvoy filmje, a mellékszereplők (John Goodman, Toby Jones) hiába nagy nevek, nem jelentős a szerepük. Lorraine és a francia titkosügynök, Delphine (Sofia Boutella) kapcsolata is csak azért kapott teret, hogy meglegyen a minden filmben kötelező szexjelenet. Viszont óriási piros pont a rendezőnek, amiért bevállalta, hogy leszbikus kapcsolatot mutat be!

Az Atomszőke egy igazán jól sikerült akció. Ajánlom a Charlize Theron-rajongókon kívül mindenkinek, aki kicsit is odavan az ilyen gyilkolós, bedarálós, pörgős filmekért. A rendezésben elkövetett bakikért pedig Theron profizmusa kárpótol minket.

A dögös, szőke 007-es (Atomszőke - kritika)
Az Atomszőke egy igazán jól sikerült akció. Ajánlom a Charlize Theron-rajongókon kívül mindenkinek, aki kicsit is odavan az ilyen gyilkolós, bedarálós, pörgős filmekért.
8Szerintünk
Olvasói értékelés: (2 Szavazások)
8.2