Sajnos a DC-nek ezúttal sem sikerült emlékezetes eredettörténetet alkotni. A Wonder Woman egy teljesen átlagos szuperhős mozi, amit feldob ugyan az extra női energia és érzékenység, de még így sem okoz sok meglepetést.

Nincs ezen a dolgon mit szépíteni, a Marvelnél ezt egészen egyszerűen sokkal jobban csinálják. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Christopher Nolan óta semmi jó nem történt a DC-vel és ez valószínűleg még sokáig így is marad. Legalábbis addig biztosan, amíg nem akasztanak le valahonnan ismét egy karizmatikus rendezőt.

Az oké, hogy Patty Jenkins 2003-ban megrendezte A rémet, amiért Charlize Theron szépen be is zsebelte az Oscart, de ezen kívül szinte csak tévés tapasztalata van, ami azért meg is látszik Wonder Woman történetén. A film ugyan korrekt, de lényegében feledhető.

Persze ott van a nagy kérdés: Mit is várunk el tulajdonképpen egy átlagos szuperhős filmtől? Én speciel azt, hogy ne legyen feltétlenül átlagos, de sokszor már egy komolyabb színészi alakítással is beérném.

A filmet egyedül az a női érzékenység és energia menti meg az unalomba fordulástól, ami más szuperhős filmekben még ennyire sincs meg. Ezzel legalább egy kicsit oda tud pörkölni a Marvelnek, de ez is inkább csak a Wonder Woman karakter sajátja, mint sem Jenkins rendezői leleménye. Diana csalódása az emberek igazi természetében valóban meg tudja érinteni az embert. Gal Gadot jól játssza az öntudatos büszke amazont, de ugyanakkor tud egészen kislányos és bájos is lenni, egyszerre hétköznapi nő és harcos, feminista hadvezér. Viszont a karakterben ennél azért jóval több lehetőség van, mint amit itt kihoztak belőle.

A sztori tényleg korrekt, bár néha egészen kiszámítható. Az alkotók különösen szépen mossák el a határt az ősi amazon múlt és a jelen, vagy inkább a világháborús közelmúlt között. Tulajdonképpen az akció is rendben van, nincs vele gond, de nem is túl izgalmas, láttuk már más filmekben is, amit Jenkins itt felvonultat.

A fronton játszódó jelenetek helyett engem pélául jobban érdekelt volna az amazonok világa, amiről csak nagyon keveset tudunk meg, mint ahogy Diana képességei sincsenek túlmagyarázva. Persze a legtöbben nyilván tisztában vannak a főhősnő adottságaival, akik meg nem, azok így jártak.

Azért is nagy kár, hogy nem jut nagyobb szerep Doctor Poison (Elena Anaya) karakterének, Jenkins egyáltalán nem használja ki a lehetőséget, hogy Diana totális ellenpólusaként használja a méregkeverőt, ezért jelenléte súlytalan, majdhogynem teljesen felesleges.

A filmben egyetlen nagyon idegesítő dolog van, nevezetesen, hogy rendezőnőnk olyan szinten rájátszik a neo-noir hangulatra, hogy sokszor (az esetek 90 százalékában) a világítás hiánya miatt a vásznon, csak fekete pacák ugrándozását látjuk.

Tényleg vannak olyan jelenetek, amikben semmi sem látszik a szereplők arcából. Ez egy idő után tényleg nagyon idegesítő tud lenni és fel nem foghatom, hogy egyáltalán mi az értelme. Ok, háború van és ez szomorú, de játsszák már el ezt nekünk a színészek! Egyik néző sem olyan béna, hogy ezt így a szájába kéne rágni.

A színészek többnyire ott vannak a szeren. Chris Pine és David Thewlis hozzák a tőlük elvárt szintet. Ewen Bremner is nagyon jó a poszttraumás stresszel küzdő mesterlövész szerepében, bár skót akcentusának magyarítása szokás szerint felháborítóan béna.

A Wonder Woman tehát egy újabb kihagyott ziccer, de ami még ennél is sokkal szomorúbb, hogy ezen lassan már senki sem lepődik meg, ha a DC-ről van szó.       

A DC már megint csak majdnem alkotott jót (Wonder Woman - kritika)
A Wonder Woman tehát egy újabb kihagyott ziccer, de ami még ennél is sokkal szomorúbb, hogy ezen lassan már senki sem lepődik meg, ha a DC-ről van szó.
7Szerintünk
Olvasói értékelés: (4 Szavazások)
5.9