Sophia Coppola mindig is csodás érzékenységgel beszélt a női lélek legintimebb rezdüléseiről is, éppen ezért olyan nagy kár, hogy a Csábítás a rendezőnő minden próbálkozása ellenére sem tud átütő erejű lenni.  

Thomas Cullinan könyvéből nem először készül filmadaptáció, az első még 1971-ben került a mozikba, Clint Eastwood főszereplésével. A tizedes háreme, amit Don Siegel rendezett természetesen abszolút férfiközpontú megközelítést alkalmaz, Coppola viszont egyértelműen a szebbik nem szemszögéből meséli el ugyanazt a történetet.

Javában dúl az amerikai polgárháború. Egy bentlakásos déli lányiskola egyik növendéke, a kis Amy (Oona Laurence) gombászás közben egy sérült északi katonába botlik az erdőben. A fájdalomtól félholt McBurney tizedes (Colin Farell) segítséget kér a lánytól, Amy pedig el is viszi az iskola épületébe, hogy igazgatónője a szigorú Ms. Martha (Nicole Kidman) döntsön a katona további sorsáról. Martha és az iskola másik tanárnője Edwina (Kirsten Dunst) jó keresztényhez méltóan, könyörületesen bánnak a katonával, ellátják a sérüléseit és még a gyógyulásra is haladékot adnak neki, nem szolgáltatják át azonnal a déli katonáknak. A riadt McBurney persze a szép és kedves hölgyek táraságában hamarosan oldódni kezd és a menekülés lehetőségét szem előtt tartva, mindent meg is tesz, hogy „börtönőrei” kedvére tegyen. A jól kigondolt terv azonban a pillanat tört része alatt dől dugába, mert McBurney jelenléte alaposan felkorbácsolja a háznép érzéseit és vágyait. A szelíden gondoskodó, teremtő női energia pedig hamarosan a visszájára fordul és nagyon is veszélyessé válik.

Sophia Coppola nagyon szépen és megfontoltan építi fel a történetet. A film egészen addig izgalmas és feszes, amíg a rendezőnő képes minket bizonytalanságban tartani azzal kapcsolatban, hogy ki a vérengző farkas és ki a szelíd bárány a szereplők közül.

Kifejezetten érzékletes és főleg nagyon igaz, ahogy Coppola elénk tárja a női természet legcsúfabb oldalát. Az apró kis aljasságokat, az ösztönszerű manipulációt, a fájó hazugságokat, amiket a féltékeny nők elkövetnek egymás ellen. Nem is annyira számításból, mint inkább önvédelemből. A harcos női ösztönén védelme érdekében, ami olyannyira erős, hogy megszállottan védi a saját igazát és szemrebbenés nélkül, zsigerből elpusztít mindent, ami egyeduralmát fenyegeti. Legyőzi a legtisztább anyai érzést és még az erősnek hitt barátságokat, vagy a szerelmet is semmissé teszi. Mindenen átgázol, csak önazonos maradhasson. A férfi energia itt egyértelműen csak katalizátor, egyszerű ok, nem maga a nagyszabású díj. Az maga a vélt győzelem.

A tizedes, aki a történet elején még elvileg a kezében tartja a gyeplőt, hamarosan űzött vaddá változik és már képtelen kikeveredni a saját maga által ásott csapdából. A női ruhák selymei olyan finoman és puhán surrognak körülötte, ahogyan egy pók szövi a halálos hálót.

Coppola egyedül talán abban hibázik, hogy túlságosan elhúzza az erőviszonyok tisztázását, túl sokáig csereberéli a farkas és bárány szerepet, így miután a karakterek motivációi jobban kibomlanak, a történet már nem tud meglepetést okozni és túlságosan lassúvá, kiszámíthatóvá válik. Az idegőrlő felvezetés után az ember leginkább arra vágyna, hogy baltával vágja fejbe a befejezés, de Coppola ezt is szándékosan visszafojtja, ami a történet és főleg a női szereplők szemszögéből nézve érthető, de akkor is csalódás.

Kárpótolnak azonban a remek színészi alakítások. Nicole Kidman szokás szerint mindenkit elhomályosít, szinte ragyog kolléganői között. Mondjuk, Kirsten Dunst eleve hátrányból indul az általa játszott karakter jellege miatt, ettől még kihozza magából a maximumot, de nem veheti fel a versenyt Kidmannel. Elle Fanning is csodás és izgalmas az igéző szépségének teljes tudatában lévő, körmönfont kamaszlány szerepében. Colin Farell most kevésbé karizmatikus, mint azt várnánk tőle, még a magas intenzitású jelenetekben is erőtlennek, néha középszerűnek tűnik. Nem tud igazi mélységet vinni a tizedes figurájába.

Csábítás (kritika)
Sophia Coppola mindig is csodás érzékenységgel beszélt a női lélek legintimebb rezdüléseiről is, éppen ezért olyan nagy kár, hogy a Csábítás a rendezőnő minden próbálkozása ellenére sem tud átütő erejű lenni.  
7Szerintünk
Olvasói értékelés: (1 Szavazás)
5.6