Kész, vége van. Nincs mit tenni, ez már hivatalos. A franciák tényleg elfelejtették hogyan kell élvezhető vígjátékot csinálni. Akármennyire is próbálnánk szeretni, a Bébibumm a nyári uborkaszezon legalja és ezen még az isteni Juliette Binoche sem változtat.    

A film egy végletesen infantilis anyáról és a lányáról szól, akik egyszerre várnak kisbabát. Mado (Juliette Binoche) az ötvenbe hajló, ám tiniként viselkedő anyuka folyamatosan lánya nyakán élősködik. Amikor lánya, Avril (Camille Cottin) bejelenti, hogy terhes Mado jó nagymama módjára alaposan felönt a garatra és összefekszik volt férjével (Lambert Wilson). Kis idő múlva persze kiderül, hogy Mado is áldott állapotban van, így az amúgy is feszült családi helyzet csak tovább bonyolódik. Nem is akárhogyan, ugyanis az alapszitun kívül lesznek itt még őrült nőgyógyászok, morcos főnökök és párkapcsolati gondok minden mennyiségben. Meg még egy kutya is, aki tinderezget a gazdája mobilján. (Igen, Tinder kutyáknak! Hát nem kacagtató ötlet? Hogy Juliette Binoche is játszik a filmben?! Nos, De Niro is elvállalta, hogy nagyfaterként csinál orbitális hülyét magából…)

A Bébibumm első és legnagyobb problémája, hogy egyáltalán NEM VICCES! A filmben előforduló poénoknál még a fásult Gálvölgyi János is jobbakat tolt ódivatú kis műsoraiban, szóval már az is teljesen érthetetlen, hogy Noémie Saglio ötletét komoly filmes szakemberek eladhatónak gondolták, az meg pláne felfoghatatlan, hogy engedték is neki, hogy leforgassa.

Itt most jönne egy bekezdés kihagyott ziccerekről, elpocsékolt nyersanyagról és arról az értékes időről, amit már soha nem kap vissza az, aki beül erre a filmre. Ettől azonban most mindenkit megkímélnék, mert már én is rettenetesen unom, hogy folyamatosan szinonimákat keressek, amikkel tovább szapulhatom a leszállóágba került francia vígjáték intézményét.

Vegyük inkább át gyorsan az okokat, amiért ez a film nem jó. Először is Saglio teljesen szétzilálja a fő cselekményt azzal, hogy érthetetlenül sok mellékszereplőt szuszakol a történetbe. Ráadásul ezek közül a szereplők közül egyik sem vicces, vagy szórakoztató, egyvonalas személyiségükkel a sztorit sem igazán mozdítják előre, a velük forgatott jelenetekkel csak szükségtelenül húzzák az időt.

Ezekkel a szereplőkkel túl sok felesleges történetszál keveredik a fősodorba, ami ugye elvileg az anya-lánya kapcsolat és annak harmonizálása lenne. Ehelyett azonban csak egy hatalmas katyvaszt kapunk, rémületes és/vagy halott nőgyógyászokkal, akik az abortusszal viccelődnek, labilis anyósokkal, lúzer vőlegényekkel, házisárkány főnökökkel és még hosszan sorolhatnám. A film mélypontja nem is a kutyás rész, hanem amikor Saglio a Nicsak kibeszél! filmek stílusában, beszélő babákkal akar poénkodni.

Rendezőnk dúskál a történet kínálta lehetőségekben, de egyiket sem használja ki. Színészei egyetlen őszinte érzelmet sem képesek megjeleníteni a vásznon, ennek legfőbb oka a sok pocsék dialóg és ötlettelen jelent, hogy a színészvezetés teljes hiányáról már ne is beszéljünk! Saglio simán eléri, hogy Binoche és Lambert Wilson fertelmes ripacsnak tűnjön, ami azért ilyen kaliberű színészeknél már tényleg „kimagasló” teljesítmény. Binoche balerinaként lejtett kismama tánca például egészen rémületes, egy cirkuszi bohócban is több kecsesség van. Ráadásul ez sarkalatos pontja a cselekménynek, éppen ezért nem értem, hogy miért nem szereztek a jelenethez legalább egy komolyabbnak nevezhető koreográfust, vagy egy dublőrt, aki látott már balerinát képen, vagy legalább ismer olyat, aki már látott.

Saglio vígjátékára egyszerűen nincsenek mentségek, továbbra is várjuk azt a tehetséges rendezőt, aki megszabadít minket a további kínszenvedéstől és legalább egy jó poént elrejt a soron következő francia blamában.

Bébibumm (kritika)
3Szerintünk
Olvasói értékelés: (1 Szavazás)
2.2