Napjaink egyik legégetőbb témáját boncolgatja az Amerikai fejvadász, nevezetesen, mi lenne ha, illetéktelen kezekbe kerülne egy atombomba. Bár a filmről is azt mondhatnám, hogy atomi volt!

Mitch Rapp (Dylan O’Brian) egy szörnyű terrorista támadás során elveszíti percekkel azelőtt eljegyzett mennyasszonyát. A tragédia hatására egyszemélyes háborút indít a szélsőségesek ellen. Az egyik ilyen balul sikerült akciója során felfigyel rá a CIA igazgatóhelyettese Irene Kennedy (Sanna Lathan), aki lehetőséget kínál neki, hogy immár a haza szolgálatába állva élje ki mérhetetlen bosszúvágyát a terroristák ellen. Az egykori atléta egy kőkemény kiképzésvezető Stan Hurley (Michael Keaton) szárnyai alatt kíméletlen hírszerzővé válik. Élete első bevetésén rögtön a Közel-Keleten találja magát, hogy megakadályozzon egy radikális szervezetet az atombomba bevetésében.

Az első képsorok már-már Romana regényekbe illő romantikáját látva, azt hittem, hogy rossz filmre ültem be. A jól sikerült leánykérés azonban perceken belül véres drámába torkollik a tengerparton. A rendező Michael Cuesta, aki eddig jobbára tévés krimisorozatokat rendezett, hátborzongatóan élethűen  idézi elénk, a két évvel ezelőtti tunéziai tengerpari mészárlást. Saját csontjaiban érzi az ember a főhős mindent felülíró bosszúvágyát.

Mégis kissé nevetséges, hogy egy átlagos ember másfél év leforgása alatt, olyan profi terrorista jelöltnek képezi  ki magát, hogy simán  eljut egy terroristasejt bázisára, meg hogy önjelölt ámokfutását látva a CIA a szárnyai alá veszi, mert a Cég egyik fejese annyira beleesik, mint vak ló a kútba, hogy benne aztán van potenciál! A rendhagyó kiképzés során azonban sokadszorra is kiütközik, hogy csakis a saját bosszúvágya hajtja. Nem tudom mennyire hihető, hogy egy atombomba visszaszerzésére egy olyan embert is beválasztanak a csapatba, aki szeretettel leszarja felettese parancsát, ha épp valakiben viszont látja agyonlőtt szerelme gyilkosát. Ettől függetlenül a film első kétharmadáig pörgős, az akciójelenetek ütnek, és lendületesen haladunk a végkifejlet felé. A végére azonban sajnos sokat veszít a film a lendületéből. Talán az inkább tévében sikeres rendezőnek túl nagy falat volt egy egész estés játékfilm.
A főszereplő Dylan O’Brian, öles léptekkel halad, hogy kilépjen a tinifilmek árnyékából. Meggyőzően alakítja a gyásztól megvadult bérgyilkost, aki nem ismer kegyelmet. Mellette Michael Keaton a tőle megszokott módon megbízhatóan hozza veterán kiképzőt, aki akkora penge, hogy a CIA-n belül is saját kis kiképző víkendháza van. A Shiva Negar által alakított Annika személyében megkapjuk a filmek kötelező jónőjét. Sok szerepe nincs, de az általa hozott egzotikus szépség karaktere kipipálva. A főgonosz szerepe ebben a filmben tényleg elég hálátlan volt, mert a Szellem becenéven futó őrült motivációja finoman szólva is megkérdőjelezhető. Taylor Kitch azonban kihozza a szerepben lévő maximumot, aminek végcélja nyilván nem az Oscar jelölés volt.

Összességében az Amerikai bérgyilkos egy lendületes, élvezhető popcorn mozi. Nem úgy fogjuk emlegetni, mint életünk meghatározó moziját, de az egy estés szórakozás garantált.

Amerikai bérgyilkos (kritika)
Az Amerikai bérgyilkos egy lendületes, élvezhető popcorn mozi. Nem úgy fogjuk emlegetni, mint életünk meghatározó moziját, de az egy estés szórakozás garantált.
6Szerintünk
Olvasói értékelés: (1 Szavazás)
5.0