Nae Caranfil totálisan abszurd, elmebeteg komédiája inkább különleges, mint jó. Bár ez még távolról sem jelenti azt, hogy rossz film lenne!

Távol a román újhullám karcos társadalomkritikájától egy meglehetősen bizarr, mesterkélt világba csöppenünk, ahol Tony (Laurenţiu Bănescu) a középszerű, de főleg pipogya színész és extrán depressziós felesége, Kitty (Maria Obretin) éldegél. Vagyis inkább fogalmazzunk úgy, hogy szisztematikusan egymás agyára mennek, ugyanis mindkettőjüket kikészíti Kitty állatias féltékenysége, na meg a teljesen felesleges költözés, amit az őrület határán lévő asszonyka kényszerített ki. Caranfil ezt még megfejeli egy szimbolikus és/vagy valóságos földrengéssel, meg egy tékozló, egyetemista lányokat hajkurászó apával (Teodor Corban) és már készen is van az eszement diliház, amiről tulajdonképpen simán mondhatnánk, hogy csapnivaló film, de ahhoz túlságosan is ismerős és meghitt.

Ez nem egy tipikus hahotázós vígjáték. Nem a sztori vicces, hanem inkább az, amikor saját magunkra ismerünk Caranfil tomboló karaktereiben. Minden nő belepörgette már magát a szerelem mókuskerekébe és minden férfi volt már megalkuvó, csak hogy kerülje a konfliktust. Nemektől függetlenül félünk a sikertelenségtől, az öregedéstől, de főleg attól, hogy nem használjuk ki maximálisan a ránk szabott időt. A boldogságért pedig nem félünk folyamatosan hülyeségeket csinálni. Ez a mozi tehát egyszerre abszurd és nagyon is valóságos és pontosan ez az, ami olyan élvezetessé teszi.

Tény, hogy a történetvezetés nem a legjobb és bár a sokszor szándékosan elnagyolt, majdhogynem ripacskodó alakítások szükségesek a mondanivalóhoz, élvezetesnek nem annyira nevezhetjük őket. A film végén látható, gyönyörűségesen abnormális, tébolyult finálét azonban mindenképp érdemes kivárni és belefeledkezni Caranfil őrületében, mert ha képesek vagyunk nevetni önmagunkon a hétköznapjaink is rögtön szórakoztatóbbnak tűnnek majd. Hiszen az élet maga is egy gyönyörű diliház!

6,9 a Richter-skálán (kritika)
Ez nem egy tipikus hahotázós vígjáték. Nem a sztori vicces, hanem inkább az, amikor saját magunkra ismerünk Caranfil tomboló karaktereiben.
6.9Szerintünk
Olvasói értékelés: (1 Szavazás)
6.9